जन्तोः प्रेतस्य कौन्तेय गतिः स्वैर् इह कर्मभिः ॥
प्राज्ञस्य हीनबुद्धेश् च कर्मकोशः क्व तिष्ठति ॥
क्वस्थस् तत् समुपाश्नाति सुकृतं यदि वेतरत् ॥
इति ते दर्शनं यच् च तत्राप्य् अनुनयं शृणु ॥
अयम् आदिशरीरेण देवसृष्टेन मानवः ॥
शुभानाम् अशुभानां च कुरुते संचयं महत् ॥
आयुषो ऽन्ते प्रहायेदं क्षीणप्रायं कलेवरम् ॥
संभवत्य् एव युगपद् योनौ नास्त्य् अन्तराभवः ॥
तत्रास्य स्वकृतं कर्म छायेवानुगतं सदा ॥
फलत्य् अथ सुखार्हो वा दुःखार्हो वापि जायते ॥
कृतान्तविधिसंयुक्तः स जन्तुर् लक्षणैः शुभैः ॥
अशुभैर् वा निरादानो लक्ष्यते ज्ञानदृष्टिभिः ॥
एषा तावद् अबुद्धीनां गतिर् उक्ता युधिष्ठिर ॥
अतः परं ज्ञानवतां निबोध गतिम् उत्तमाम् ॥
मनुष्यास् तप्ततपसः सर्वागमपरायणाः ॥
स्थिरव्रताः सत्यपरा गुरुशुश्रूषणे रताः ॥
सुशीलाः शुक्लजातीयाः क्षान्ता दान्ताः सुतेजसः ॥
शुभयोन्यन्तरगताः प्रायशः शुभलक्षणाः ॥
जितेन्द्रियत्वाद् वशिनः शुक्लत्वान् मन्दरोगिणः ॥
अल्पबाधपरित्रासाद् भवन्ति निरुपद्रवाः ॥
च्यवन्तं जायमानं च गर्भस्थं चैव सर्वशः ॥
स्वम् आत्मानं परं चैव बुध्यन्ते ज्ञानचक्षुषः ॥
कर्मभूमिम् इमां प्राप्य पुनर् यान्ति सुरालयम् ॥
किं चिद् दैवाद् धठात् किं चित् किं चिद् एव स्वकर्मभिः ॥
प्राप्नुवन्ति नरा राजन् मा ते ऽस्त्व् अन्या विचारणा ॥
jantoḥ pretasya kaunteya gatiḥ svair iha karmabhiḥ ||
prājñasya hīnabuddheś ca karmakośaḥ kva tiṣṭhati ||
kvasthas tat samupāśnāti sukṛtaṃ yadi vetarat ||
iti te darśanaṃ yac ca tatrāpy anunayaṃ śṛṇu ||
ayam ādiśarīreṇa devasṛṣṭena mānavaḥ ||
śubhānām aśubhānāṃ ca kurute saṃcayaṃ mahat ||
āyuṣo 'nte prahāyedaṃ kṣīṇaprāyaṃ kalevaram ||
saṃbhavaty eva yugapad yonau nāsty antarābhavaḥ ||
tatrāsya svakṛtaṃ karma chāyevānugataṃ sadā ||
phalaty atha sukhārho vā duḥkhārho vāpi jāyate ||
kṛtāntavidhisaṃyuktaḥ sa jantur lakṣaṇaiḥ śubhaiḥ ||
aśubhair vā nirādāno lakṣyate jñānadṛṣṭibhiḥ ||
eṣā tāvad abuddhīnāṃ gatir uktā yudhiṣṭhira ||
ataḥ paraṃ jñānavatāṃ nibodha gatim uttamām ||
manuṣyās taptatapasaḥ sarvāgamaparāyaṇāḥ ||
sthiravratāḥ satyaparā guruśuśrūṣaṇe ratāḥ ||
suśīlāḥ śuklajātīyāḥ kṣāntā dāntāḥ sutejasaḥ ||
śubhayonyantaragatāḥ prāyaśaḥ śubhalakṣaṇāḥ ||
jitendriyatvād vaśinaḥ śuklatvān mandarogiṇaḥ ||
alpabādhaparitrāsād bhavanti nirupadravāḥ ||
cyavantaṃ jāyamānaṃ ca garbhasthaṃ caiva sarvaśaḥ ||
svam ātmānaṃ paraṃ caiva budhyante jñānacakṣuṣaḥ ||
karmabhūmim imāṃ prāpya punar yānti surālayam ||
kiṃ cid daivād dhaṭhāt kiṃ cit kiṃ cid eva svakarmabhiḥ ||
prāpnuvanti narā rājan mā te 'stv anyā vicāraṇā ||
'When the body falls, the being does not remain without support: it immediately enters a new womb, and its action follows it as a shadow follows one who walks. Past karma manifests in the marks of the new existence. The ignorant one goes on without understanding his own path, but the one who is knowing, truthful, self-controlled, devoted to serving teachers, and rich in tapas sees birth, death, and dwelling in the womb. Such people, purifying themselves, again attain the heavenly abode.'
3796fdb66e00 · published Jul 16, 2026, 5:19:46 PM UTC
Available inRUENPage between verses with
Karma is not a blind punishment: it reveals the connection between action and consciousness. Liberating knowledge begins where a person stops regarding life as a random sequence of events.