मार्कण्डेय उवाच
कश् चिद् द्विजातिप्रवरो वेदाध्यायी तपोधनः ॥
तपस्वी धर्मशीलश् च कौशिको नाम भारत ॥
साङ्गोपनिषदान् वेदान् अधीते द्विजसत्तमः ॥
स वृक्षमूले कस्मिंश् चिद् वेदान् उच्चारयन् स्थितः ॥
उपरिष्टाच् च वृक्षस्य बलाका संन्यलीयत ॥
तया पुरीषम् उत्सृष्टं ब्राह्मणस्य तदोपरि ॥
ताम् अवेक्ष्य ततः क्रुद्धः समपध्यायत द्विजः ॥
भृशं क्रोधाभिभूतेन बलाका सा निरीक्षिता ॥
अपध्याता च विप्रेण न्यपतद् वसुधातले ॥
बलाकां पतितां दृष्ट्वा गतसत्त्वाम् अचेतनाम् ॥
कारुण्याद् अभिसंतप्तः पर्यशोचत तां द्विजः ॥
अकार्यं कृतवान् अस्मि रागद्वेषबलात्कृतः ॥
इत्य् उक्त्वा बहुशो विद्वान् ग्रामं भैक्षाय संश्रितः ॥
ग्रामे शुचीनि प्रचरन् कुलानि भरतर्षभ ॥
प्रविष्टस् तत् कुलं यत्र पूर्वं चरितवांस् तु सः ॥
देहीति याचमानो वै तिष्ठेत्य् उक्तः स्त्रिया ततः ॥
शौचं तु यावत् कुरुते भाजनस्य कुटुम्बिनी ॥
एतस्मिन्न् अन्तरे राजन् क्षुधासंपीडितो भृशम् ॥
भर्ता प्रविष्टः सहसा तस्या भरतसत्तम ॥
सा तु दृष्ट्वा पतिं साध्वी ब्राह्मणं व्यपहाय तम् ॥
पाद्यम् आचमनीयं च ददौ भर्त्रे तथासनम् ॥
प्रह्वा पर्यचरच् चापि भर्तारम् असितेक्षणा ॥
आहारेणाथ भक्ष्यैश् च वाक्यैः सुमधुरैस् तथा ॥
उच्छिष्टं भुञ्जते भर्तुः सा तु नित्यं युधिष्ठिर ॥
दैवतं च पतिं मेने भर्तुश् चित्तानुसारिणी ॥
न कर्मणा न मनसा नात्यश्नान् नापि चापिबत् ॥
तं सर्वभावोपगता पतिशुश्रूषणे रता ॥
साध्वाचारा शुचिर् दक्षा कुटुम्बस्य हितैषिणी ॥
भर्तुश् चापि हितं यत् तत् सततं सानुवर्तते ॥
देवतातिथिभृत्यानां श्वश्रूश्वशुरयोस् तथा ॥
शुश्रूषणपरा नित्यं सततं संयतेन्द्रिया ॥
सा ब्राह्मणं तदा दृष्ट्वा संस्थितं भैक्षकाङ्क्षिणम् ॥
कुर्वती पतिशुश्रूषां सस्माराथ शुभेक्षणा ॥
व्रीडिता साभवत् साध्वी तदा भरतसत्तम ॥
भिक्षाम् आदाय विप्राय निर्जगाम यशस्विनी ॥
mārkaṇḍeya uvāca
kaś cid dvijātipravaro vedādhyāyī tapodhanaḥ ||
tapasvī dharmaśīlaś ca kauśiko nāma bhārata ||
sāṅgopaniṣadān vedān adhīte dvijasattamaḥ ||
sa vṛkṣamūle kasmiṃś cid vedān uccārayan sthitaḥ ||
upariṣṭāc ca vṛkṣasya balākā saṃnyalīyata ||
tayā purīṣam utsṛṣṭaṃ brāhmaṇasya tadopari ||
tām avekṣya tataḥ kruddhaḥ samapadhyāyata dvijaḥ ||
bhṛśaṃ krodhābhibhūtena balākā sā nirīkṣitā ||
apadhyātā ca vipreṇa nyapatad vasudhātale ||
balākāṃ patitāṃ dṛṣṭvā gatasattvām acetanām ||
kāruṇyād abhisaṃtaptaḥ paryaśocata tāṃ dvijaḥ ||
akāryaṃ kṛtavān asmi rāgadveṣabalātkṛtaḥ ||
ity uktvā bahuśo vidvān grāmaṃ bhaikṣāya saṃśritaḥ ||
grāme śucīni pracaran kulāni bharatarṣabha ||
praviṣṭas tat kulaṃ yatra pūrvaṃ caritavāṃs tu saḥ ||
dehīti yācamāno vai tiṣṭhety uktaḥ striyā tataḥ ||
śaucaṃ tu yāvat kurute bhājanasya kuṭumbinī ||
etasminn antare rājan kṣudhāsaṃpīḍito bhṛśam ||
bhartā praviṣṭaḥ sahasā tasyā bharatasattama ||
sā tu dṛṣṭvā patiṃ sādhvī brāhmaṇaṃ vyapahāya tam ||
pādyam ācamanīyaṃ ca dadau bhartre tathāsanam ||
prahvā paryacarac cāpi bhartāram asitekṣaṇā ||
āhāreṇātha bhakṣyaiś ca vākyaiḥ sumadhurais tathā ||
ucchiṣṭaṃ bhuñjate bhartuḥ sā tu nityaṃ yudhiṣṭhira ||
daivataṃ ca patiṃ mene bhartuś cittānusāriṇī ||
na karmaṇā na manasā nātyaśnān nāpi cāpibat ||
taṃ sarvabhāvopagatā patiśuśrūṣaṇe ratā ||
sādhvācārā śucir dakṣā kuṭumbasya hitaiṣiṇī ||
bhartuś cāpi hitaṃ yat tat satataṃ sānuvartate ||
devatātithibhṛtyānāṃ śvaśrūśvaśurayos tathā ||
śuśrūṣaṇaparā nityaṃ satataṃ saṃyatendriyā ||
sā brāhmaṇaṃ tadā dṛṣṭvā saṃsthitaṃ bhaikṣakāṅkṣiṇam ||
kurvatī patiśuśrūṣāṃ sasmārātha śubhekṣaṇā ||
vrīḍitā sābhavat sādhvī tadā bharatasattama ||
bhikṣām ādāya viprāya nirjagāma yaśasvinī ||
Markandeya said: "There lived a brahmin named Kaushika, who had studied the Vedas together with their auxiliary sciences and the Upanishads, an ascetic and a man of dharma. One day he was reciting the Vedas beneath a tree, and a crane perched above him relieved itself upon him. Angered, the brahmin looked at it, and it fell down dead. Seeing this, he repented: 'I have done an unworthy deed, overcome by the force of anger and aversion.' Then he went into the village for alms. At a house where he had been before, a woman told him, 'Wait,' while she cleaned a vessel. At that moment her husband entered, hungry and exhausted. She left the brahmin waiting, gave her husband water for his feet, water for rinsing his mouth, a seat, food, and sweet words. She always ate her husband's leftovers, regarded him as a god, was pure, skillful, and cared for the family, the mother-in-law, the father-in-law, the gods, guests, and servants. Remembering the brahmin, she felt ashamed and brought the alms out to him."
85536fb7a1b8 · published Jul 16, 2026, 5:17:03 PM UTC
Available inRUENPage between verses with
Kaushika knows the Veda, yet his anger burns a living being to death. The devoted wife, without displaying any learning, sees her duty and acts without distraction.